A gát története

A gátat a híres építész/mérnök, Earle Andrews tervezte – aki ezután számos jelentős 20. századi építészeti remekművet tervezett/épített, mint például az Egyesült Nemzetek Szervezete Komplexum, a Jones Beach State Park, a Henry Hudson Parkway és még sokan mások.

Bane malom gátja A Big Walker Creeken, a White Gate-ben, Virginia államban, 1926-ban tervezték és építették. Ez az egyik legjobb példa az országban, ha nem az egyetlen példa a modernista malomgátra, amelyet a jól ismert amerikai tereptárgyak vezető modernista tervezője tervezett. .

A Bane's Mill Dam W. Earle Andrews munkájaként készült dokumentációja tartalmaz egy 1952-es levelet, amelyben Andrews „az egyik korai diadalomnak” nevezi, valamint Andrews aláírt építészeti vázlatát a gátról, mindkettőt ábrázolja a videó és az akta. a Virginia Történelmi Erőforrások Minisztériumával.

A gát nagy adalékanyag-tartalmú hidraulikus betonból épült, amelyet kifejezetten a víz felszívására fejlesztettek ki. Nem hasonlít egy kis, vidéki malomgátra, mint egy nagy közműves gátra, amelyet kicsinyítettek, hogy illeszkedjen a környezetbe – érdekes, mivel Robert Moses hamarosan Andrews-t megcsapolja, hogy nagyszabású közművet építsen.

Andrews rajzai szerint a gát kilenc láb magas függőleges felfelé ívelő homlokzattal rendelkezik, melynek vastagsága 20 láb, teteje 28 hüvelyk. Sok vidéki gátak tervezője leállt volna ezzel az alapvető ékkel, de Andrews terve extra elővigyázatosságot követelt: az arcot nyolc támpillér támasztja alá. XNUMX láb távolságra egymástól, egyenként XNUMX-XNUMX láb szélesek, közel nyolc láb magasak és nyolc láb vastagok az aljánál, lehetővé teszik, hogy a gát ellenálljon a víz legnagyobb nyomásának a tövénél. Andrews a gátat is egy ívelt upstream vonalra építette. Úgy gondolták, hogy egy ilyen görbület terhelést hordoz az oldalakon, lehetővé téve, hogy a szembejövő víz ereje összenyomja az ívet, elméletileg erősítve a szerkezetet.

A Bane's Mill Dam-re hivatkozva 1952-es levelében Andrews kifejti, hogy „keskeny nyomtávú fűrészmalom síneket használt a merevítőrudakhoz” abban, amely – állítása szerint – messze nem „ortodox” gát volt; a gát folyamatos szerkezeti integritása Andrews megközelítésének sikerét mutatja.

Míg egyes korabeli gátak durván működtek – olyan falak, amelyek pusztán leállították vagy irányították az áramlást – Andrews újításai a Bane's Mill Dam-et precíziós műszerré tették, amelyet úgy terveztek és mértek, hogy a leghatékonyabban használja ki a szigorúan szabályozott áramlást. A feltárt víznek három kivezetése volt: a gát tövében lévő zsilipajtókon keresztül történő kibocsátás, a túltöltés, valamint a malmok felé történő elvezetése, hogy az őrleményt és a fűrésztelepet táplálják. Mindegyiket gondosan ki kellett egyensúlyozni a maximális hatékonyság érdekében.

Andrews elegáns formájának és praktikus funkciójának ötvözetét talán a legjobban illusztrálja a negyven „lépcső” a gát tetején, amelyek lépcsőfokként szolgáltak a gát kezelőszervéhez és vizuális mérőeszközként a kezelők számára.

Andrew tervezése lehetővé tette a dolgozóknak, hogy kellőképpen ellenőrizzék a víz áramlását ahhoz, hogy ezek a lépések szárazak maradjanak; a munkások gyalog átkelhettek a gáton, hogy a zsilipeket a hosszában működtethessék anélkül, hogy beáznák a lábukat. Ezek között a lépcsők között a felső víz magassága legfeljebb két hüvelyk ingadozhat a lépcsők felső felülete és a gát teteje között.

A Bane's Mill Dam a Waterside néven ismert 38 hektáros ingatlanon található, és eredetileg Banes telepedett le 1791 körül. Az ingatlan tulajdonosa Creed Bane Taylor, VI, és felesége, Jeanne-Marie Garon Taylor.

Az Old Mill Dam Roadon, a 42-es út mellett, a Virginia állambeli Pearisburgtól délnyugatra haladó járművezetők láthatják a Bane's Mill Dam-ot, és hallják annak vízesését, körülbelül 75 méterre az úttól.

Az összes fénykép